Egy-két gondolat a nagyenyedi kiállításom elé...
Holányi Julianna festőművész gondolatai a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház avatása alkalmából rendezett kiállításakor


Jelen kiállítás a 44. önálló kiállításom - ebből 5 Erdélyben volt, a többi pedig az utóbbi 13 évben Magyarországon.

Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy meghívást kaptam szülővárosom e jelentos ünnepségére kiállítani - ez azt jelenti, hogy a nagy távolság ellenére számítanak rám. Erőt adó érzés-és bevallom, itthon érzem magam itt és most is, és ez csak természetes. Ide köt 42 év az életemből, gyerekkorom, iskolám, fiatal éveim, családalapítás és férjemmel együtt első munkahelyünk, a temetőben édesapám sírja. Két fiam, akik mára már sikeres emberek, ők is itt nőttek fel és ők is büszkén vallják magukat a kollégium, a város, a szülőföld neveltjeinek. Ígérem, hogy igyekezni fogunk a 4 unokánkat is "ideszoktatni".

"In memoriam" - ezt a címet választottam kiállításomnak. A képanyag összeállításakor emlékeztem a névadóra, és közben saját emlékeim is felvillantak.Mivel a helybéliekhez képest kevesebb számomra itt a bemutatkozási lehetoség, így arra gondoltam, hogy az anyag olyan legyen, hogy alkotásaimat minél több oldalról mutassa be. Látható egy kompozíció-sorozat a vár részleteibol: kőablakok-lőrések, Csipkés bástya és templomablak motívumok. Láthatóak erdélyi tájak, enyedi és torockói pasztellek, akvarellek és a virágcsendéletek.

Foto: Múlt-töredék kompozíció sorozat: az enyedi vár részletei

Amikor Hantz Lám Iréntol megtudtam, hogy könyvet ír Enyedről, felajánlottam neki, hogy szülővárosomról írt könyvet tusrajzaimmal illusztrálom, természetesen minden anyagi nélkül, szeretetem és hálám jeléül. A "Nagyenyed szóban, képben" című könyv illusztrációi közül is elhoztam párat.

Szeretem a természetet, csodálom azt a harmóniát, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és azt a sok-sok szépséget, amivel körülölel bennünket. Amikor alkotok, úgy érzem mindig ott van képeimben az erdélyi táj, ha formailag nem is, de kisugárzásában, lelkiségében igen. Képeimben legtöbbször jelen van az ember is, képletesen, a maga alkotta táj által. Főleg a dombok mögött megbúvó évtizedes-évszázados falvak, templomok, régi portáinak látványa, az apró de jellemző részletek ihletnek. Sokat járom a természetet, tusrajzok százaiban rögzítem a pillanatnyi élményt. Ezekből a tusvázlatokból otthon, a műteremben saját színvilágom, kompozíciós formáim segítségével, "saját lelkemen átszűrve" készülnek akvarelljeim, pasztelljeim. "A képeimbe a levegot akarom belelehelni, ami nélkül nincs élet" - nagyon magaménak érzem ezt a Vető Ágnes Róza festőmuvész idézetet. Ezért is lettek kedvelt technikáim az akvarell és a pasztell, mert e technikák gyors, légies és könnyed kifejezésre adnak lehetőséget. A mai felgyorsult, sokszor művi, néha nagyon durva világ sokat elvett az embertől, ezért egyre nő az igény: visszaadni egy darabot az ősi, eredeti természetből. A természetet vagy erre utaló darabját a világnak vissza kell csempészni az emberek otthonába, ahol jó együtt élni vele, mellette meg lehet nyugodni, fel lehet töltodni, "húrt pendít, dallamokat kelt bennünk".

Foto: Könnyed akvarell tájképek között egy pasztell virágcsendélet

Az alkotás nem öncélú, viszont egy nagyon szubjektív folyamat. Minden muvész a téma megválasztásától kezdve a megkomponálásáig, technikák és anyagok felhasználásával önmagát, belső énjét, gondolatait, érzéseit adja alkotásaiban, amelyek így lesznek "hidak lélektől lélekig".

A kiállításon szereplő alkotások közül a közösségi háznak ajándékozom a névadó dr. Szász Pál emlékére készített vegyes technikájú alkotásomat, az "In memoriam dr. Szász Pál" címűt.