Közösségi Ház születése Nagyenyeden
Megjelent a Nyugati Jelen hasábjain Bakó Botond tollából, a házavatást megelőző hétvégén.
A felvételek az ünnepség alatt készültek.


A mindenki által "székháznak" ismert Malom u. 24 sz. alatti ingatlan, a hozzátartozó szép telek az enyedi patak és a Gombás felé vezető út, illetve a börtön között fekszik. Varázsát csendes, városperemi, természetközeli környezete adja. Az elmúlt 12 esztendőben sok ezer ember fordult meg itt, könyvet kivenni, törvényt megismerni, kárpótlást intézni, gyűlésezni, kampányt szervezni, klubba járni, szórakozni. Ügyes-bajos dolgokat intézni, magyar igazolványt kérvényezni, vagy csak egyszerűen magyar szót váltani. 1996-tól szorosan a régi ház mellé egy új emeletes épület készült. Mára teljesen összenőttek. Valamikori neves pincéjébe az új modern, kb. 120 férőhelyes teremből lehet leereszkedni, ahonnan konyha, mellékhelyiségek és raktár is nyílik, az irodák átjáróval a régi épületben maradtak.

Foto: A felújított nagyenyedi Dr. Szász Pál Közösségi Ház

A felújított ősi ház szimbolikusan a múltat, új részlege a jelent, és az alaposan megfogyatkozott Fehér megyei magyarság jövőjét képviselheti. Egybekapcsolódásuk itt Nagyenyeden jelképes, hiszen valamikori gyökereinkkel, a régmúlt idők tanulságaival mindig számolni kell, a megmaradást pedig éppen erre kell építeni. Íme néhány adat a székház 12 éves történetéből.

Foto: Az ünnepséget Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke nyitotta meg

Az ősi kúria Elekes Viktor (1880-1957), a kollégium utolsó rektor-professzorának a tulajdonában volt, azelőtt pedig az apai nagyapjáé. A régi családi házban sok gyerek nevelkedett, de ennél is több rokon, jó ismerős fordult meg, főleg iskolaügyekben, nemegyszer a messzi Székelyföldről, ahonnan a család egyik ága származik. Mindenki, mindig szíves vendégfogadásban részesült és nem távozott jó szó és kínálás nélkül. A rektor-professzor özvegyével, Panni nénivel 1985 előtt gyakran beszélgettünk. Politikáról, közéletről, a magyarság erdélyi sorsáról esett szó. Bármilyen kérdésről, pl. Enyed múltjáról is szívesen, közvetlen, kedves társalgóként osztotta meg véleményét. Jó érzés volt betérni hozzá egy kis tereferére. Kedvenc napilapja az akkori Előre, amit mindig elolvasott. Ez a tájékozottság és érdeklődés hagyomány volt, hiszen a professzor úr mindennap elolvasta a fontosabb erdélyi újságokat, és a családban megbeszélték a közélet híreit.

Foto: Horváthné Elekes Ida (Icu néni), aki a régi házban nőtt fel mint Elekes Viktor (1880-1957), a kollégium utolsó rektor-professzorának lánya

Panni néni halála után (1985) a régi ház, az előtte magasló, emlékeket borító szép gesztenyefával 5 évig árván várta sorsának alakulását. A pincéje azonban mindig működött és kellemes beszélgetések színhelye volt.1990-ben, a szabadság első örömében és lendületében sok hasznos ötlet született. A kollégiumban megalakult a megyei magyar szövetség. Bakó Irén tanárnőnek jutott eszébe, hogy jó volna a közösség céljaira bérbe venni az akkor lakatlan házat. Horváthné Elekes Ida, a Kollégium ny. tanárnője, a ház örököse és férje, Horváth Zoltán (Tutu bácsi) azonnal nyitottnak bizonyultak a kérésre. Icu néni szerint édesapja és nevelőanyja, Panni néni, egyértelműen örülnének, hogy magyar közösségi célokra fogják felhasználni házukat. Így jött létre az első bérleti szerződés, már 1990-ben, amit 1993-ban vásárlás követett. Ez az idők folyamán igen jó döntésnek bizonyult. Markó Béla és Takács Csaba, a szövetség vezetői, segítőkész és támogató magatartásukkal járultak hozzá a sikerhez.

Foto: "A nagyenyedi Magyar Ház létrehozásáért, a helyi magyar közösség megmaradásáért folytatott eredményes küzdelem, mint cseppben a tenger tükrözi mindazt, amit az egész erdélyi magyar közösségnek kívánhatunk. Az újonnan felavatott közösségi ház ugyanis azt bizonyítja, főként a kishitűek, a megtorpanók számára, hogy az álmodásnak, a tervezésnek mindig van értelme" - mutatott rá Markó Béla szövetségi elnök szombaton a nagyenyedi közösségi ház avatóünnepségén, amely egyben az RMDSZ régi-új székháza is

A székház a régi házban, a város zajától elszigetelten, kitűnő lehetőségeket kínált 90-ben a szervezkedő magyar közösség számára a találkozásra, az összetartó erő újraélesztésére és központjává vált a Fehér megyei magyar politikának is. Rögtön ezután alakultak meg a gyulafehérvári és marosújvári székházak. Felszerelésük a legegyszerűbb bútorokkal, kezdetben a volt megyei pártszékház szétosztott ingóságaiból történt, ugyanúgy, mint más akkor szervezkedő pártoknál. Kezdettől az a döntés született, hogy mivel a jelentősebb számú magyarság Enyed környékén él, ezért a székház megyei jellegű lesz. Első alkalmazottai Fábián Éva titkárnő és Varga Magdolna, majd Molnár Ida könyvelőnők. Az egyetlen élő telefonvonal lehetővé tette a kapcsolatok kiépítését a tagság, illetve az országos vezetőség felé. A városban akkor újdonságnak számító használt másológépet vásároltunk és faxot kaptunk, ami megkönnyítette a munkát. A székházban gyorsan kialakuló gyakoribb szolgáltatások könyvtári, jogi, orvosi jellegűek voltak. Az első könyvtárat a keceliek adományozták. Később sokáig itt működött a magánosok klubja, rövidebb ideig pedig a vállalkozóké. 1990-től a parlamenti képviselőnk (Dr. Brendus Gyula) és 1992-től Incze Tibor szenátor megyei székhelye is itt volt. Kabinetfőnökei: Brendus Gyula, Rácz Levente, Szász Csaba. 1992-ben itt alakult meg a Tulipán vállalat, amelynek első szervezője Székely Aliz. Nemsokára üzletet nyitottak a Ion Creanga (a régi Szentkirály) utcában. Országosan itt először született és valósult meg az ötlet, hogy választások alkalmával az idős vagy beteg embereket önkéntes autós vállalkozókkal a megfelelő kerületi központokba szállítsuk. 1991-ben alapos munka eredményeképpen a nyilvántartott taglétszám már 7100 volt. A befizetett tagdíjakból, ha szerényen is, fenn lehetett tartani a székház működését. Érdekes színfolt volt Entz Gézának, az Antall-kormány államtitkárának látogatása 1991. május 12-én, rögtön kolozsvári tartózkodása után. A Fehér megyei szervezet akkori tekintélyére jellemző, hogy a program összeállításakor számításba vették Nagyenyedet is. A hatóságok árammegvonással kedveskedtek, úgyhogy az érdekes és sikeres tárgyalások gyertyafénynél folytatódtak.

Foto: A házavatón felszólalt Csávossy György, a Nagyenyeden élő neves erdélyi költő is

Az első időkben a közösségi célok fokozottabban érvényesültek a székház programjában, később már kényszerűen a politika dominált. Érdemes az enyediek néhány akkori elképzelését, javaslatát felidézni: aggmenház létesítése, tulipánok ültetése, női sport, ifjúsági nevelés, tudósítói csoport, magyar lap, színházlátogatás Kolozsvárra, szabadegyetem, táncház, népi- és jazz-zenekar, a patak rendezése stb. Ma már nem is az a lényeg, hogy mennyi valósult meg és egyáltalán mi volt lehetséges, de valahogy így képzelték el a székház működését. Összegezve sok törődés az emberekkel, a várossal, a közélettel és kevesebb politika. Életképes javaslat volt a játszótér elképzelése is a szép terület kihasználására, hogy a szülők nyugodtan intézhessék a dolgaikat a székházban. 1991-től és 1996-tól itt szerkesztették a felújított Enyedi hírlapot, ami majd később együtt jelent meg a tordai Aranyosvidékkel. Szerkesztők először Dr. Csávossy György, később ifj. Mezei Sándor. Számos kiállítást szerveztek a székház nagyobb termében, pl. Székely Mihály, Bárdi Natalia, Balog István, Adorján Mária, Holányi Julianna műveiből. Megvalósultak a kolozsvári színházlátogatások, sőt 91-ben budapesti kiruccanás is volt, amit székelyföldi Lármafa-találkozókra és Aradra történő autós kirándulások követtek. Szervezésükben az első városi elnöknő, Fari Ilona jeleskedett.

Foto: A rendezvény ünnepi hangulatát emelte Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő fellépése

Megdöbbentő volt, úgy 1995 tájékán, a lehallgató-készülék felfedezése a székház első irodahelyiségének az udvar felé néző ablaka alatt. A vizsgálat, ami ennek nyomán megindult, semmi konkrét eredményre nem vezetett, a sajtó viszont sokáig foglalkozott az üggyel. 1993-94-ben gyűjtés indult a székház megvételére és renoválására. Később, 1996-ban kezdődött el az új szárny építése, amelyhez az országos vezetőségen kívül magyar vezetésű cégek (Logos, Genesis) és alapítványok járultak hozzá. Magát a több évig tartó építkezést a Herkules cég és Tűri Attila magáncége végezte. Dr. Brendus Gyula megyei elnök (1995-2000) kitűnő gyakorlati érzékkel irányította a munkálatokat. Rácz Levente jelenlegi elnök a terület jogi helyzetének a tisztázásával, a pályázatokkal, az építkezés következetes folytatásával tette le a maga kézjegyét. László István a szövetség informatikusa, a valóságban mindenese, az apró munkák kivitelezője, ott segített és teszi ezt a mai napig, ahol éppen szükség volt rá. Jelenleg Kerekes Hajnal ügyvezető elnök irányítja a munkálatok befejezését.

Foto: A kolozsvári Zeneakadémia Academos kamarakórusa színvonalas előadással járult hozzá az esemény sikeréhez

2002 nyarán annyira haladt az építkezés, hogy már a névválasztás és avatás került napirendre. A több felmerült rangos lehetőség közül (Nemes János, Elekes Viktor, Szász Károly, Pápai Páriz Ferenc, Vita Zsigmond) végül Dr. Szász Pálra (1881-1954) esett a választás. A Kollégium utolsó főgondnoka, a kitűnő szervező, akinek munkássága kiterjedt a csombordi mezőgazdasági iskola megalkotására, az Erdélyi Gazda című folyóirat enyedi kiadására, valamint a Magyar Gazdasági Egyesület országos vezetésére, a mai napig él az emlékezetben. Nevét kopjafa őrzi a Református Vártemplom udvarán. Élete jó példája a csendes diplomáciának, a békés, alkotó, közösségi munkának.

Visszatekintve e történetre, a szeptember végén avatandó ház csapatmunka eredménye, ahol az ötlet, a szikra, az első birtokbavétel, a megszerveződés ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a gyönyörű új részleg felépítésének szorgos munkája. Mindnyájunk gondja és feladata, hogy nevéhez méltó, a tudásra, a színvonalas szórakozásra, az együttlétre vágyó emberek igazi otthonává varázsoljuk a Dr. Szász Pál magyar közösségi házat.