Mikor készülni kezdtem Holányi Julianna képeinek s a művésznő életének bemutatására, az első gondolatom az volt, nem kellett volna elvállalni, nem vagyok sem művészettörténész, sem műkritikus, de rájöttem, hogy nem műkritikára, van szükség, a képek művészi értékelése feleslege, mert azok maguktól beszélnek. Jobb, ha inkább az életútról, s az egyes alkotások ihlet adó helyszínéről mondok pár szót. Akkor felcsendült bennem az enyedi Bethlen Kollégiumban először hallott Ady versek közül két sor:
"Valaki az Értől indul el.
S befut a szent, nagy Óceánba."
Kérem, ne vegyék nagyképű vagy nem ide illő idézetnek az elhangzott sorokat – a példázat allegorikus, s csak azt kívántam szemléltetni, hogy Holányi Julianna a híres történelmi múltú város, Nagyenyed szülötte, első eszméléseinek helyszíne a kollégium árnyékában levő tanári lakás (édesapja a kollégium tanára volt) – innen indul el az Ér, az első kis gyermekrajzok, majd mikor kollégist diákban felfedezik tehetségét, előbb tanárai Szász Árpád, a maga is festő Székely Mihály egyengetik útját, akár csak az akkor Enyeden élő és tanító Gazdáné Olosz Ella textilművész. Tehetségét éveken át a Horhat Horea által irányított festőiskolában, később Martonvásáron Beung-Kun Son dél-koreai festőművész akvarell és kollázs mesterkurzusán fejlesztette, és ezután megkezdődik az alkotó munka – Holányi Júlianna elindult az Értől. S ez nem véletlen, mert ha csak néhány nevet említek az Enyedről indult festők közül: Barabás Miklós, Berde Amál, Vass Albert, Barcsay Jenő, szinte magától értetődik, hogy volt rá precedens az Őrhegy alatti városban.
A kiállítást Adamovits Sándor újságíró nyitotta meg. (Fotó: id. Holányi János)
Alkotásainak témái először a város és a környék nevezetességei, és az Isten alkotta természet szépségei, történelmi épületek (Vár és vártemplom, kollégium, Bethlen kastély, Áprily háza, Kőköz, Pilis, Csáklya vagy a Remetei sziklaszoros), amit mindig kedvelt technikájával – az akvarellel vagy pasztellel valósít meg. Eljön az 1985-ös év, amikor első képeivel most már a nagyközönség előtt is jelentkezik egy csoportos és egy önálló kiállításon, amit később több követ.
1989 őszén, családjával áttelepedett Magyarországra, a Veszprém megyei Peremartonra. A csodálatos erdélyi tájak után témáit most már az anyaországból válogatja, de leginkább a közeli balatoni táj ragadja meg. Munkáit ugyanolyan lelkiismeretességgel folytatja az új körülmények között is, csak most már a vízpart élővilága tárul elénk. Alkotásait itt is hamar megismerik, csoportos kiállításokon vesz részt, de hamar áttér az egyéniekre és Várpalota, Veszprém, a Balaton parti helységek után Budapest. Ezután túllép a határokon és kiállításainak állomásai Szöul, Bécs, Köln, később Svájcból kap meghívást. Ma már képei ott vannak Ausztria, Németország, Svédország, Izrael, Egyesült Államok, Franciaország, Dél-Korea, Japán, Anglia, Kanada gyűjtőinek falán. De szaporodnak a munkásságáért kapott elismerések: megyei és országos versenyek első vagy második díjai, külön díjak és közönség díjak gazdagítják eredménylistáját. Bármekkora a siker és elismerés új életében, amikor csak teheti, visszajön Erdélybe, (mikesi megfogalmazésban: úgy szereti Peremartont, hogy nem tudja feledni Enyedet), hogy résztvegyen a Nagyenyedi Nemzetközi Művésztelep táborozásán. Ilyenkor soha nem marad ki a torockói látogatás, mert ide jár kikapcsolódni, feltöltődni, mert a Székelykő aljában meghúzódó két szép hagyományőrző falu új alkotásokra ihleti. Itt születnek meg derűs, könnyed, légies, színpompás pasztelljei és akvarelljei, s a helybeli Tóbiás Éva Galériában a számos odalátogató turista is gyönyörködhetik a torockói tájban, a jellegzetes ház és utcarészletek színes varázsában.
A közönség nagy érdeklődéssel követte a megnyitó eseményeit. (Fotó: id. Holányi János)
Mi is ott láttunk először a női lélek finomságát tükröző Holányi képeket. Nagy volt örömünk mikor megtudtuk, hogy a régnemlátott ényedi kislány, Molnár Julika a művésznő Holányi Julianna. Az újrafelfedezés öröme ma is éppen olyan eleven, mint a közel egy évtizeddel ezelőtti.
A mind szélesebb körben megismert munkássága, sikerei, s nem utolsó sorban az itt látható képek (külön köszönet, hogy Vásárhelyi tárgyú alkotásokkal is megajándékozott) igazolják az elején elmondott Ady idézetet s most bátran mondhatom – befutott művészetének szent nagy Óceánjába.
