Rácz Levente
Erdélyi tájak Nagyenyeden
(Megnyitó 2007. június 10-én, Holányi Julianna "Erdélyi tájak" című kiállításán, Nagyenyeden)

"- Aki siratni akarja hazáját, utazzék tőle minél távolabb; harsogjanak alatta hosszú pályák, suhanjon ég, föld, mint a gondolat. - ... A megtett úttal egyenes arányban hatalmasodik bennem otthonom: mennél többet kódorgok a világban, Enyedről annál többet álmodom." (Jékely Zoltán: Tengerparti elégia)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves közönség!

Költészet és művészet. Vers és kép, szavak és színek: mennyire rokon fogalmak. A fenti vers Jékely Zoltán Tengerparti elégia c. versének részlete, melyet 1937-ben írt az olaszországi Chiavari-ban. Az enyedi születésű és mély enyedi kötődésű, majd később Kolozsvárra és Budapestre szakadt költő verseiben folyamatosan felszínre tör a szülőváros idillikus képe, képzete, hangulata, sorsa. Meglepő ez, hiszen az lett volna természetes, hogy a budapesti Eötvös Kollégiumot is megjárt, majd az irodalom élvonalába lépő Jékely gondolat- és érzelemvilágában homályba vesszen a szülőföld, a szülőváros, a kollégium, a Bethlen utca világa. Hány és hány esetet tudunk, hogy kedvezőbb helyzetbe, környezetbe, státuszba került egykori enyediek szívesen felejtik el, hol bontogatták szárnyaikat, s a kisváros csak egy múltbeli, poros levelezőlappá sárgul emlékezetükben.

Egy gyönyörű magyarlapádi népdallal kezdődött a megnyitó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium XI. osztályos tanulója előadásában. (fotó: Holányi Zoltán)

Azért indítottam megnyitómat Jékely Zoltán gondolataival, mert úgy gondolom, hogy hasonlóság fedezhető fel Holányi Juliannával. Mindketten tanár-családban születtek, a Bethlen Kollégium szomszédságában. Az előbbi édesapja Áprily Lajos, az utóbbié Molnár Árpád. Jékely mindössze 13 évet élt Enyeden, Holányi Julianna 42-t. Mindkettőjük gondolatvilágában és alkotásaiban kitörölhetetlenül ott él az origó bűvöletes képe, és mi több, alkotásaikban újra és újra felszínre tör, mint egy csillapíthatatlan búvópatak. Jékelynek számtalan verse tanúsítja ezt, Holányi Julianna esetében - többek között - képeinek témaválasztása.

A müvésznő munkáit Rácz Levente, a kiállítás házigazdája méltatta. (fotó: Holányi Zoltán)

Holányi Julianna nem festőnek készült, eredetileg mérnök lett belőle, de ez csak első látásra jelenthet ellentmondást, hiszen a mérnök szó már nevében hordozza az ötletességet, a mesteri tökélyt, a művészi készséget, amint a latin ingeniosus kifejezés is mutatja. Ebből lett a francia ingénieur. A festészetet csak később kezdte el művelni, s ebben - minden további nélkül - szerepe lehetett Nagyenyed múltat idéző hangulatának, történelemsűrűségének, épületeinek, a város környéke páratlan természeti szépségeinek: Kőköz, Pilis, Csáklya, Intregáld, Remetei sziklaszoros, Székelykő és Maros völgye. Művésszé válásában kötelezte a nagy elődök példája is: a parasztfelkelő Horea-t enyedi fogságában megfestő Koréh Zsigmond tógás diáké, a Bethlen Gábort és a XIX. sz. nagyjait megfestő Barabás Miklósé, a Munkács bevételét ábrázoló Pataky Lászlóé, a tősgyökeres enyedi Dóczyné Berde Amálé, a "tél festőjének" számító Gruzda Jánosé, a nagybányai művésztelepet megjárt Göllner Eleméré, a konstruktívistaként világhírűvé vált Barcsay Jenőé, Incze Jánosé, torockói és enyedi képeiről ismert Vass Alberté, Jánosi Lászlóé, vagy a Maros völgyét kedvelő Székely Mihályé.

Holányi Julianna alkotásaiban alapvetően az impresszionizmus jegyei fedezhetők fel, mondhatni meghatározzák művészetét. Az impresszionizmus a pillanatnyi benyomás gyors és eleven megragadása, a látvány természethű felületi visszaadása.

A kiállított közel harminc festménynek és grafikának a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház adott otthont. (fotó: Holányi Zoltán)

Az impresszionizmus az a művészeti irányzat, amelynek fő célja felkelteni a szituáció momentaneitásának érzését. A fénynek legközvetlenebb tulajdonsága, hogy megvilágítja a tárgyakat, hogy körülöleli és láthatóvá teszi a világot. A szó eredete: latin 'impressio' = pillanatnyi élmény, benyomás. Célja a pillanatról pillanatra változó látvány rögzítése. Az impresszionista festőkhöz hasonlóan, a természetes fény ragyogásában megmutatkozó természet magával ragadó megjelenését ünnepli - akár hajnali, akár nappali, avagy alkonyati fényről volt szó. Elbűvöli a fény és színek közötti kapcsolat. Témaválasztása folytán is markánsan beleillik az impresszionista festők körébe, hiszen inkább a tájképeket részesíti előnyben.   A pillanatnyiság illúzióját akarja kelteni oly módon, hogy a kis színfoltok vibráló tónusaiból a néző szemében szülessen meg az összkép. A természetes fény változásainak illanó képe sosem látott színgazdagsággal és könnyedséggel jelenik meg a papírján. A laza ecset-, vagy krétakezelés következtében a tárgyak körvonalai esetenként feloldódnak és jelentéktelenné válik plaszticitásuk. Mégis meg kell azt is említenem, hogy bizonyos posztimpresszionista jegyek is felfedezhetők alkotásaiban. Helyenként a formák kontúrjai markánsan meg vannak rajzolva, forma és szín között igen nagy összefüggés van. Ettől a stílusirányzattól viszont eltér abban, hogy ábrázolásai nem egy új, a valóságtól eltérő látásmódot mutatnak, hanem megmaradnak a reális tartományában.

Rácz Levente megnyitójában párhuzamot vont a képzőművészet és a költészet között, párba állítva Holányi Julianna tájképeit és Áprily Lajos tájleiró verseivel. (fotó: Holányi Zoltán)

Kompozíció szempontjából a klasszikus írott és íratlan szabályok betartásával komponál. Ismeri az arányokat, a szimmetria és asszimetria szabályait. Tudja azt, hogy milyen eszközökkel teremheti meg a formai és a színharmóniát, vagy a művészi hitvallását képező, nyugalmat árasztó egyensúlyt. Ezeket az eszközöket Holányi Julianna magától értetődő természetességgel kezeli.

A színelmélettel foglalkozó Wilhelm Ostwald szerint a harmónia rendet jelent. Minél egyszerűbb a rend, annál meggyőzőbb a harmónia. A kellemes hatású színcsoportokat harmonikusnak nevezzük.

A közönség, barátok és ismerősök nagy érdeklődéssel követték a megnyitót. (fotó: Holányi Zoltán)

Pasztelljei grafikus jellegűek, néha szigorúak, többnyire a formát hangsúlyozzák. Munkáiban a rajzosság a döntő tényező. Olykor még elmosódottságukban is megőrzik önálló, markáns lendületüket. Kalligrafikus vonalvezetéssel érzékelteti a részletfinomságokat. A fény és árnyék határán felfokozza a kontraszthatást. Színei helyenként zordabbak, másutt kellemesen érzékiek, egyes színfoltok külön-külön szerephez jutnak a nagyobb együttesben. A hajnali pír megjelenésétől az alkony álmos szürkeségének beálltáig követi a fények rezdülését, érzékeny szemmel figyeli a káprázatban feloldódó formákat, a lágy, meleg fények és átlátszó kékes-zöldes árnyékok finom kontrasztját a nap fényében, vagy éppen a hóban sziporkázó színeket. Pasztelljein nagy változatossággal ott vannak a hideg és meleg színek. Kifinomult érzékkel iktatja be a hidegzöld, kobaltkék, vagy a bágyadt narancsvörös hangsúlyokat. Az évszakoknak és napszakoknak megfelelő hangulatokat festette meg, nemcsak az épületeknek, vagy a természetnek a változó színvilágát. Az árnyalatokban oly gazdag szín átmeneteket pedig meddő próbálkozás lenne leírni.

Virágcsendéleteiben a tárgyak kézzelfogható valóságát kifinomult hozzáértéssel fordítja le a színek és fények bűvös nyelvére. Az anyagszerűség azonban nem tűnik el nyomtalanul. A szemcsiklandozó színpompa láttán mintha éreznénk a bodzavirág és mezei virágok illatát, vibráló színesség árad szét a képek felületén. A festő a káprázat önmagáért való örömét viszi diadalra.

A művésznő férje és tisztelői körében. (fotó: Holányi Zoltán)

Eredeti témaválasztását Nagyenyed emlékhelyeit felvonultató grafikái, illetőleg az enyedi templomok sorozata is igazolja. Ebből a hely szelleméhez való viszonyulása, a szülőváros és a szülőföld iránti elkötelezettség is kiolvasható. Képei nem hazudtolják meg alkotójukat, pontosan olyanok, mint a művész egyénisége. Rendezettség, mérnöki pontosság, egyensúly és harmonikus arányok, jól megválasztott, elkápráztató színek, szinte lekottázható természetes ritmus. Kidolgozottság és ösztönös könnyedség, egyaránt jelen vannak. A művész nem a dolgok igazságait kutatja, hanem érzelemértékét. Minden dolog csak annyit ér, amennyi érzelem előidézésére képes.

A képzőművészetek és az irodalom kétségtelenül egymással szomszédos területek, ezért elkerülhetetlen közöttük a kölcsönhatás. Irodalmi művekben gyakran találkozunk festői leírásokkal, melyek ti. kölcsönvett eszközök. De fordítva is igaz, a képzőművészeti alkotásokhoz is társíthatók bizonyos irodalmi műfajok, tömörségük folytán a legtalálóbbak a versek:

"A szomszéd fán a pinty strófája szól, tavaszi hangja hogy csattog, remeg! Kutatnám az ágat, melyen dalol, de virág rejti: szirom-rengeteg." (Áprily Lajos: Áprilisi strófa) Holányi Julianna: Tavaszi táj (pasztell)

"Jöttem az erdőszél felől, magamban, dallal, messziről. Friss volt a rét, alig-napos, lábam bokáig harmatos. A sűrűség s a rejtelem remete-csendje jött velem." (Áprily Lajos: Az út) Holányi Julianna: Erdőszélen (pasztell)

"Szeretnél napfényben ragyogni még? Késő. Ma gyászba öltözött az ég. Madárraj sír a nyírfán: őszapók, s a réteket beszőtte mind a pók." (Áprily Lajos: Őszelő, I) Holányi Julianna: Őszi úton (pasztell)

"Csepergés indult, őszi dallamú, a tükrömben sötét maradt az ég, a hajnalban sem volt fény, csak hamu, s künn sírt, egész nap sírt a szürkeség." (Áprily Lajos: Esik) Holányi Julianna: Egy esős délután - Nagyenyed (pasztell)

"Régi s örök szépség ragyogott remegő szineidben, egyszer láttam ilyen klasszikus őszt Enyeden: hóhullásig igézte szemünk a hegyek lobogása, lassan hamvadozó tűz-öv a völgye körül. Ősz-nábob, csak azért pazarolsz lilaszínt, arany éket, hogy köszönő szememet dédelgesd vele még?" (Áprily Lajos: Párversek, 5) Holányi Julianna: Enyedi séta, délutáni fényben (pasztell)

"S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten." (Áprily Lajos: Menedék, I) Holányi Julianna: Szénaboglyák a Kőköz-szorosnál (pasztell)

"A tél múlását mért sietteted? Amúgy is gyorsfutó az életed. A zord fagyot, ha kínoz is, maraszd, s ne bánd, ha később érsz - ha érsz - tavaszt." (Áprily Lajos: Téli tanács magamnak) Holányi Julianna: Erdélyi tél (pasztell)

Örömmel köszöntjük Holányi Juliannát ezen Erdélyi tájakon c. jubileumi kiállításán, melynek helyszíneként - a tőle megszokott természetességgel - Nagyenyedet választotta. Kívánok számára hosszú alkotói pályafutást, egészséget és hosszú életet.

- ~ - ~ - ~ - ~ -

Bakó Botond
Fények és színek festője. Holányi Julianna jubileumi kiállítása
(Szabadság, 2007.06.13)

Alig ért véget a honvéd emlékmű megható avatási ünnepsége, a fény, valamint a színek, de a hangulat is továbbkísérték mindazokat, akik vállalkoztak Holányi Julianna festőművésznő kiállításának megtekintésére a dr. Szász Pál magyar közösségi házban, ahova nagyon sokan eljöttek, és a jelek szerint nem csalódtak.

Nagyenyed szülöttjeként és a Bethlen Kollégium tanítványaként ma is sokan enyediként szeretik és csodálják művészetét. Úgy kötődik az enyedi tájhoz, mintha ma is itt lakna, pedig 1989-től az anyaországi Berhidán él. A Bakony és a Balaton közelségében is, a csendes falvak környezetében művészetével a szülőföldjére emlékezik. S nem feledheti mentorait sem, Székely Mihály és Gazdáné Olosz Ella művésztanárokat, valamint Horhat Horea festőiskoláját.

Bakó Botond, a Bethlen Kollégium nyugalmazott tanára, interjút készített a művésznővel. (fotó: Holányi Zoltán)

Jubileumi kiállítás, hiszen mint a művésznő elmondta, öt éve avattuk ezt a házat, ahol azóta a magyar együttlét sok szép emléke született meg. Ez egyébként a 84. kiállítása és ugyanebben az időben jelenlegi lakhelyén is nyílt tárlata. Amire különösen büszke, hogy a várpalotai Trianon Múzeum állandó kiállítás részlegén tusrajza hirdeti Nagyenyed nevét. Szülővárosán, valamint Torockón, Budapesten és Bukaresten kívül sok anyaországi kiállító teremben ismerkedhettek művészetével az érdeklődők, ugyanúgy, mint távoli nagynevű városokban, pl. Köln, Bécs, Szöul, Salzburg, Bern.

Rácz Levente, az irodalomban és a művészetben is szívesen búvárkodó RMDSZ-elnök az emlékműnél elmondott tartalmas beszéde után, ezúttal a festészet világába kalauzolta nagyszámú hallgatóságát. Holányi Juliannát az impresszionizmus festőjének nevezte, „akit elbűvöl a fény és a színek közötti kapcsolat." A harmónia nála rendet, mérnöki pontosságot, egyezést jelent, nem a valóságtól eltérő látásmódban, hanem a realitás világában. Pasztelljeiben és csendéleteiben egyaránt a tárgyak kézzelfogható valóságát kifinomult hozzáértéssel fordítja le a színek és fények bűvös nyelvére. Mindenkit meglepett a tárlatnyitó leleményessége, aki az irodalom és a képzőművészet kölcsönhatásáról beszélve Áprily Lajos, a költő és Holányi Julianna, a festőművész munkássága között vont párhuzamot. Az elhangzó szép versek fokozták és személyesebbé tették a festmények nyújtotta műélvezetet.

Az a kiállítás, amelyről a látogatóknak egyszerűen nincs kedvük hazamenni, minden bizonnyal megérintette a közönséget. Ez történt most is, a kellemes beszélgetés még sokáig folytatódott a közösségi házban. (A kiállítás megtekinthető július 15-ig, munkanapokon 8-16 óráig).

- ~ - ~ - ~ - ~ -

Józsa Miklós
Erdélyi tájakon. Holányi Julianna újabb enyedi tárlata
(Nyugati Jelen, 2007.06.14)

Vasárnap délután, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban, nagyszámú érdeklődő előtt nyílt meg a nagyenyedi születésű, 1989 októberétől Magyarországon élő, de szülővárosához erős érzelmi szálakkal kötődő Holányi Julianna festőművésznő jubileumi kiállítása.

A művésznő, akinek napjainkig több mint 100 csoportos és 83 önálló kiállításán csodálhatták meg képeit szülőföldjén, Magyarországon és szerte a nagyvilágban, a természet szerelmese. Ez határozza meg légiesen finom alkotásainak témavilágát is. Ezért vallja a 120 évvel ezelőtt született, az Enyedről induló transzszilván költővel, Áprily Lajossal: "Csudáltalak ezer szemmel, / ezerszemű szerelemmel... / Szépségedből örök lázban / ezer szemmel lakomáztam."

- Természetimádatom gyökerei is az erdélyi tájban keresendők - fogalmazza meg művészi hitvallását. - Amikor alkotok, úgy érzem, mindig ott van képeimben az erdélyi táj, ha formailag nem is, de kisugárzásában, lelkiségében igen. A dombok mögött megbúvó évszázados falvaink, templomok és régi porták látványa, a városok régi utcái, az apró, de jellemző részletei vonzanak, az a törekvés, hogy meg kell őrizni, mindenkinek a saját eszközeivel, a saját módján ezt a felbecsülhetetlen kincset.

A most megnyílt, Erdélyi tájakon című kiállításra, mely július 15-ig tekinthető meg, több mint húsz festményét és grafikáját hozta el, mindenik e művészi hitvallás beszédes bizonyítéka.

Volt tanárai, Király László és Józsa Miklós nyugalmazott magyartanárok társaságában. (fotó: Holányi Zoltán)

A tárlatot Rácz Levente, a kiállítócsarnok házigazdája nyitotta meg emlékezetesen szép, szakszerű és meleg hangú ismertetésével, melyben Holányi Julianna művészetét Jékely Zoltán és Áprily Lajos költészetével hozta párhuzamba, hiszen ugyanaz a város és festői táj alkotásaik egyik meghatározó témavilága, ugyanaz a visszavágyás jellemzi az Enyedről elszármazott költő apát és fiát, mint a művésznőt. Ezért választotta előadása mottójául Jékely Zoltán gyönyörű sorait: "A megtett úttal egyenes arányban / hatalmasodik bennem otthonom: / mennél többet kódorgok a világban, / Enyedről annál többet álmodom." Ennek a művészi álomnak a lecsapódásai a szülőváros utcáit, történelmi emlékhelyeit, az évszakokba helyezett hegyeit-völgyeit, virágait ábrázoló képek. Még az igénytelen bodzavirág-csendéletében is az enyedi tavaszok illatát érezzük! Ezért állíthatta párhuzamba az előadó a Tavaszi táj, az Őszi úton, az Egy esős délután - Nagyenyed, az Enyedi séta, délutáni fényben, a Szénaboglyák a Kőköz-szorosnál és az Erdélyi tél című gyönyörű festményeket egy-egy találó Áprily-verssel, hiszen költői és festői látásmód lényegében azonos, csak mások a kifejezési eszközök.

A művésznő alkotásai alapvetően az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, a klasszicista fegyelmezettség jegyeit hordozzák magukon, mindezek azonban sajátos, senkivel össze nem téveszthető, egyéni ötvözetben jelentkeznek képein, melyek a japán selyemfestészet finomságára, légiességére emlékeztetnek, valósággal elbűvölik a nézőt, nyugalmat, csendet, harmóniát sugároznak köré zaklatott világunkban.

Enyedi barátai, ismerősei, tisztelői, a szépet szeretők nevében kívánunk neki hosszú, boldog, csodálatos alkotásokban gazdag éveket. Mindig visszavárjuk!

- ~ - ~ - ~ - ~ -
Az oldalt szerkesztette: Holányi Zoltán