Dr. Herth Viktória
Festmények, melyekkel jó együtt élni
(Megnyitó 2008. október 8-án, Holányi Julianna "SZÍN-FOLT" című kiállításán, Veszprémben)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jó dolog a feminizmus. Nem szívesen lennék otthon kötögető háziasszony, a világ ugyanúgy szellemi kihívás számomra - számunkra - mint a férfiaknak. Teljesen egyenjogú, egyenrangú polgárai vagyunk a világnak, mi nők. De tiszta hülyeség a feminizmus, ha azt jelenti - ahogy sokan értelmezik -, hogy a nő elveszíti nőiességét, nőiségét. Sokan megpróbálják eltitkolni, hogy nőként gondolkodnak, nőként éreznek. Pedig hatalmas érték a felvállalt, átélt megélt és a világnak átadott nőiesség. Szegény, sőt, üres lenne a világ enélkül, a jellegzetes női szemlélet, gondolkodásmód, világlátás nélkül.

Most egy nő méltatja egy nő munkáit. S mindketten felvállajuk ezt az értéket. Én felvállalom, ha megköveznek is, hogy romantikus alkat vagyok, hogy a lírát szeretem a zenében, a költszetben; az irodalomban a mesét, a happy end-et. Utálom az erőszekot, a harsány erőfitogtatást, a szélhámosságot. Vonzódom a harmonikus dolgokhoz, az egyensúlyban levő viszonyokhoz. Nem szoktam hazudni, s nagyon fáj, ha hazudnak nekem.

De most nem rólam van szó, hanem Holányi Juliannáról. Róla kell beszélnem. De nem mondom el újra, amit az előbb mondtam. Ő épp ilsen! Húsz mondatnál többet nem beszéltünk e kiállítás előtt, mégis simerem őt. Elegendő a képeire nézem. Asszaony, a szó legnemesebb szellemi és lelki értelmében. Számomra ez az egyik legfőbb értéke. Valődi feminin művész, büszkén saját nőiességére. A másik a szakmai alázata, a mesterségbeli tudása, aza teljes odaadás, ahogy a műveit készíti - s ezt is a végeredmény, a művek bizonyítják. A vizuális művészetek örök törvényei: a kompozíció, a harmónia, vagy ellentéte a diszharmónia, a színel - vagy a színtalanség - hatása, a vonalak, foltok, tárgyak ritmusa... a valóság ábrázolása e technikai eszközökkel, úgy, ahogy a valóságot a művész, az alkotó továbbgondolja, újrafogalmazza, átértelmezi, vagy egyszerűen csak magyarázza még egyszerűbben, megmutatja. Ez a művészet elmélete.

Holányi Julianna művésznő, a tárlatot megnyitó dr. Herth Viktória művészettörténész és a szervező Lendvai István szobrászművész társaságában. (fotó: id. Holányi János)

Mi művészettörténészek, művészettörténettel foglalkozó szakemberek abból élünk, hogy elmagyarázzuk a nézőnek - dehogy a nézőnek, egymásnak -, hogy mit ábrázol a művész és miért. Halgassanak egy példát: Az euklideszi geometrián alapuló reneszánsz perspektíva és a kanti szemléleti tér vizuális egyeduralmánask megtörésén fárdozó festő a "természet rejtett arcát" sem téveszti szem elől. Az atektonikus, szerves asszociációkat keltő formák nem pusztán a metafizikus szorongás pszichés lenyomatai, hanem a rácsszerkezetbe rendezett, magnetikus erőkkel átjárt spirituális tér ellenpontjai. - Értik? Mert én nem!

Most nem árulom el, kiről fogalmazta ezt egy nagyon okos ember, de nem is ez a lényeg. Talán a művész is úgy reagálna rá, mint annakidején Arany János versének elemzésére: gondolta a fene! De annyi biztos, hogy az absztrekt művészetet a szélhámosságtól egy hajszál választja el. Nehogy azt higgyék, hogy elzárkozom az elvontságtól, az absztrakt művektől. Kifejezetten szeretem az értékes, érdekes, az ún. veretes műveket. Hogy tudom megállapítani, hogy melyik értékes, s melyik nem? Bevallom - nő vagyok. Megérzem. Ha érzem a kisugárzást, a rezgést, a szellem, a lélek rezgését, akkor azt mondom: jó. Nem tűnik túl szakmainak, ugye? De hát, ha művészetről van szó, akkor egyetlen kérdésre sincs objektív válasz.

Kisugárzása, rezgése pedig minden jó műnek van. Akár tárgyszerű, naturalista, realista, vagy expresszíven torz, vagy teljesen formalistán absztrakt. Ez a sugárzás teszi műalkotássá a létrehozás folyamatának végeredményét. A mesterség és a lélek. Ha bármelyik hiányzik, megbillen az egyensúly, a harmonikus rezgés káosszá változik.

A nagyszámú közönség nagy érdeklőséssel követte tárlat megnyitását. (fotó: id. Holányi János)

Holányi Julianna ismeri a mesterségét, tudja a szakma fogásait, trükkjeit. Ügyesen alkalmazza a technikát; az eszközöket, anyagokat váltogatja. Hol akvarell, hol pasztellkréta, hol vegyesen e kettő, mikor milyen hangulat, látvány szolgálatába állítja. Az biztos, hogy nagyon ért ahhoz, hogy az a bizonyos rezgés épp jó legyen: a mesterség és a lélek összhangja mindig működik nála. Vannak persze más próbálkozásai is. Lendvai Istvánnal, a kiállítás rendezőjével néztük tegnap a fény megjelenését képein. Néha fantasztikusan erőse, szikrásóak, néha a tárgyakon túlmenően a fény a főszereplő. Nekünk ezek a képek nagyon tetszettek. A fényt keresd - nemcsak a lelkedben, a festészetben is. Nekem nagyon tetszenek az egyszerűsítő törekvések. Amikor kezdi színné, ecsetvonássá szublimálni, alakítani a tárgyakat - épp addig a határig, hogy még azok maradjanak, amik, de már többek legyenek egyszerű fizikai valójuknál.

László Károly a népművészet kapcsán fogalmazta meg, hogy a színes és a tarka között óriási különbség van. A népi textilek, amíg az asszonyok maguk festették a fonalakat, színesek voltak. Amikor már a boltban vették a színes fonalakat, a hímzések tarkák lettek. Elgondolkodtam ezen és a színeken.

Látom, kezdesz öregedni - mondta 10 éve egy nálam idősebb hölgy. Majd' rosszul lettem. Hogyhogy? Megszeretted a pirosat, egyre több piros ruhát hordasz. Így van. Azóta már én is okoztam szívinfarktust hölgytársaimnak, mert valóban így van. A színek a fiatalságot jelzik, a jövőt, az életet. Mint ezek a képek. Mernek színesek lenni. Hol nagyon színesek, hol csak tapintatosak azok. De soha nem tarkák, "csak" színesek. Ezek olyan képek, amelyekkel jó együtt élni. Van olyan festmény, szobor, amit nagyon szeretek, mert komoly a mondanivalója, szinte "üt", amikor ránézek. De nem szeretném a szobám falára tenni, engem ne pofozzon minden reggel. És vannak képek, amelyeket nem biztos, hogy a nagy galériák menedzserei felkarolnának, hogy alkotójukból sztárt faragnának. De a képre jó ránézni minden reggel. Mert mosolyra késztet, mert megnyugtat, mert egy idilli világra nyíló ablakként viselkedik. Holányi Julianna képei ilyenek.

A megnyitót megtisztelte jelenlétével Debreczenyi János polgármester és felesége Zsuzsanna asszony is. (fotó: id. Holányi János)

Női lelkiség, nagyszerű mesterségbali tudás - így lehet összefoglalni művészetének lényegét.

Van egy gondolat, amelyet minden magyar alkotó embernek ismernie kell, sőt el kell fogadnia, s eszerint élnie. 2006-ban találkoztam ezzel a gondolattal, s elhatároztam, minden adandó alkalommal elmondom másoknak is. Szinte küldetésemben tekintem már ezt.

Győrffy István etnográfus írta:

"A néphagyomány tart meg minket magyarnak s a nemzetközi műveltségünk tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minnél hamarabb megszününk magyarnak lenni. Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést! Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot."

- ~ - ~ - ~ - ~ -

Toldi Éva
A nőiség értékes
(Napló, 2008.10.10)

Jó dolog a feminizmus, ha a nőiség kibontakozását szolgálja, ha egyenrangú lehetőséget biztosít a férfiakkal, például arra, hogy a világ szellemi kihívásaira női választ adjunk.

Sokan ugyan az egyenjogúságot félreértelmezve igyekeznek eltitkolni nőiségüket, igyekeznek férfiasan viselkedni, gondolkodni, érezni. Pedig hatalmas érték átélni, átérezni a nőiséget és értékeit átadni a világnak, amely szegényebb lenne e jellegzetes szemlélet, világlátás nélkül.

Dr. Herth Viktória művészettörténész osztotta meg gondolatatait ekképp Holányi Julianna festőmuvész Szín-világ című kiállításának megnyitóján szerdán a városi művelodési központban, rámutatva: a kiállító vállalja nőiségét, romantikus alkatát, lírai látásmódját és harmóniaérzékét.

Holányi Julianna szakmai alázata, mesterségbeli tudása, alkotói eszköztára tiszteletre méltó. Jól ismeri a szakma fogásait, titkait, trükkjeit, a mesterség és a lélek összhangja jellemzi képeit, amelyek lelki-szellemi útravalót nyújtanak asszonyi, nőies világába, sajátos, érzelmes kisugárzásuk, harmonikus rezgésük van.

E sugárzás az, amely a művészet magasságába emeli alkotásait. Érdekesek, izgalmasak azok a képei, amelyeknek a fény a főszereplője, mondta a művészettörténész.

Színei őszi hangulatokat idéznek meg, gazdag változatossággal, de soha nem fulladnak tarka egyformaságba. A megnyitón Csajkovszkij és Chopin romantikus zongoradarabjai szólaltak meg a Csermák Antal Zeneiskola növendékeinek, Bodnár Balázsnak és Horváth Krisztinának az előadásában.

- ~ - ~ - ~ - ~ -

Szemelvények a tárlatból:

Holányi Julianna: Patakparton (pasztell)

Holányi Julianna: Bodzavirágok (pasztell)

Holányi Julianna: Nyárutó a Tűztoronynál (pasztell)

Holányi Julianna: Tóparti naplemente (pasztell)

Holányi Julianna: Reggeli séta a parkban (pasztell)

Holányi Julianna: Napraforgók (pasztell)

Holányi Julianna: Őszi erdőben (pasztell)

Holányi Julianna: A veszprémi vár havas tájban (pasztell)

- ~ - ~ - ~ - ~ -
Az oldalt szerkesztette: Holányi Zoltán